Megatánc: szívni, nyelni, meghalni
2006. augusztus 23., szerda, 11:14

Az őszinteség alapfeltétel

1/3. oldal >>

"Neked pedig felírunk egy levél Cavintont"- mondta Novák Péter a Megatánc selejtezőn annak az indulónak, aki néhányszor eltévesztette a lépést. Pedig a tét nem kicsi, az utolsó válogatáson dől el, hogy a több ezer jelentkező közül visszahívott mintegy száz jelölt közül ki lesz az ötven, aki már adásba, az elődöntőbe kerül. Az ősszel induló műsorban aztán már gyorsan tizenhatra (fele fiú, fele lány) csökken a létszám, hogy fordulónként kettővel kevesebben táncoljanak a győzelemért. A válogatás utolsó fordulóján jártunk, a jelentkezők egy filmgyári stúdió előtt izgultak, és gyakorolták azt a kétperces mozdulatsort, amit egy nappal korábban Seres Attila a Megasztár sorozat koreográfusa tanított be nekik. A folyosón azok melegítettek, akikre nemsokára sor kerül, a kíváncsiak az ajtó kémlelőnyílásán keresztül lesték, mi történik odabent a zsűri előtt. Az [origo] lábujjhegyen lopakodott be a hátsó bejáraton át, és próbált úgy elhelyezkedni, hogy ne akadályozza a munkát, ami majdnem sikerült is, csak egy kamerás ember botlott el egy táskában. Első körben a zsűri összetétele érdekelt minket: az előző zsűri joker-figurája (mert sem a zene, sem a tánc területén nem mondható szakembernek, de újságíróként bevethető), Bakács Tibor Settenkedő nincs benne az új sorozatban, ahogy a "party animal" hírében álló Soma és Pély Barna is hiányozni fog. A közös halmaz egyetlen eleme Novák Péter, aki koreográfusok gyermekeként maga is tanult táncolni, és színészettel is foglalkozott. Novák mellett Kishonti Ildikó ül még az asztalnál, akit elsősorban színészként ismerünk, de musical szakon végzett, Daniela Hernandez Faith, mexikói-magyar táncos-koreográfus, Keveházi Gábor, az opera balettigazgatója, és Juronics Tamás táncos, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője. Ezek szerint balett és kortárs tánc területén erős a zsűri, társastáncban vagy hiphopban kevesebb a gyakorlatuk, igaz, nekik nem kell bizonyítaniuk. A véleményükre viszont szükség lesz, mert a döntőkben a legkülönbözőbb műfajokban kell majd a versenyzőknek villogniuk, nem jöhetnek zavarba electric boogie elemektől sem. A jelentkezők máshonnan jöttek, mint a zsűri, mondta el Csényi Kati főszerkesztő, akinek a nevéhez köthető az eddigi összes Mega-produkció. Arra számítottak, amikor meghirdették a Megatánc selejtezőjét, hogy a szakma jobban megmozdul majd a vetélkedő alkalmából, hiszen most nem volt olyan feltétel, amely kizárta volna a profikat. Jöttek ugyan balettkarosok, és táncfőiskolás is van a jelentkezők között, a többség azonban a street-stílusok, például a hiphop tánc művelői közül érkezett. Ez jól látszott a selejtezőn is, a klasszikus képzés rögtön feltűnik a járáson, a tartáson, azon, ahogy a delikvens beleáll egy ugrás után a földbe. Az erő-elemeknél már az is bizonyít, akinek a fején baseballsapka van, a hátsóját pedig az rázza a legjobban, aki eddig leginkább house-partikon bizonyította rátermettségét. Éppen ezért nehéz megmondani, hogy milyen az ideális Megatánc-versenyző: a sokoldalú tánctudás és megfelelő ráznivaló mellett a személyiség is számítani fog, utóbbiról a válogatáson nem sok derül ki. Nanion, a Cavinton-kúrára utasított táncos szerint minden koreográfiát be lehet tanulni, a jelentkezők között az fog dönteni, hogy valaki át tudja-e adni azt, ami belül van. A selejtezőkön megismert barátnője, Wanda ezt úgy fogalmazza meg, hogy a sok hasonló figura között a zsűri az eredeti személyiségeket keresi, ebből a szempontból ők ketten hajfonatokkal, izmos sminkkel, jelentős tarajjal és orrbavalóval a feltűnőbbek között vannak. Eredetiségük mellett kondíciójukban bíznak, szerintük ezzel náluk (mivel profi táncosok) nem lehet baj, és esetükben szóba sem jöhet az sem, ami már több induló esetén előfordult, hogy nem bírták a nyomást, és elpárologtak a válogatás helyszínéről. Egyikük sem tart a zsűritől, szerintük ebben a helyzetben egyszerűen ők a közönség, akik számára a legjobbat kell nyújtani és akik részéről az őszinteség a legfontosabb.

Az életükért táncolnak

<< 2/3. oldal >>

"Látom már, szemsarokból megy a blatt" - mondja bent az egyik zsűritag, valószínűleg ez is őszinte vélemény lehet, a kritizált csapat bólogat is kuncogva, mi sajnos nem nagyon értjük. Talán azt jelenti, hogy amikor valaki nem tudja, hogy milyen figura következik, akkor megpróbálja észrevétlenül koppintani a mellette lévőt, ha más a helyes megfejtés, elnézést. A selejtezőnek azt a részét látjuk, amikor négyesével hívják be a versenyzőket, akik egymás mellett táncolják el a kétperces koreográfiát. Amatőr szemmel is jól látszanak a különbségek, nem csak a tévesztések, de a stílus, extrovertáltság, kondíció is. A lihegést a végén nem takarhatja senki, és hogy ki emeli magasabbra a lábát, ki rázza jobban az új figurát, így egymáshoz hasonlítva eléggé egyértelmű. A személyiség bemutatására tizenhat taktusa van a táncosoknak, a két perc elején ennyi marad számukra, hogy azt mutassák, amit akarnak. Van, akit a Kishonti művésznő által adott instrukció ("az életetekért táncoljatok") megrémít, és csak alibizik (toporog, mint házibuliban a falábúak), van, aki a mellette táncolót hozza azzal zavarba, hogy mögé lép, és közös riszálásra invitálja, és van, aki sapka nélkül is fejen pörög örömében. A legtöbben pont a szabadprogramot nem használják ki igazán, ők azt hitték, csak bemelegedésre szolgál az eleje, a "kérünk egy kis improvizálást. Ha lehet, sokat" instrukció náluk nem ér célba. Az önbizalom pedig fontos, a főszerkesztő szerint azért is kevés a hivatásos, klasszikus táncos, mert ők már jobban meggondolják, hogy megmérettessék e magukat egy induló műsorban, ahol nem teljesen egyértelmű, hogy a tudásuk elegendő-e a sikerhez. Ezzel együtt sokkal nagyobb a bizalom, mint a Megasztár első szériája iránt volt, állítja Csényi Kati, és nem csak a jelentkezők, hanem a zsűrinek felkért szakemberek vagy a koreográfusok részéről is. Utóbbiak között van szteppvilágbajnok és Győri Balett-alapítótag is, a vezető koreográfus pedig Ladányi Andrea, aki maga is foglalkozni fog egy felkészítő táborban az elődöntősökkel.

Tilla, az ősember

<< 3/3. oldal

Ajánlat Részletes tévéműsor Friss tévés hírek, képek Képgaléria Megatánc A profik talán azért is fogadták örömmel a felkérést, mert így a tánc műfaja egy kicsit a középpontba kerül, ami a műsornak is missziója a főszerkesztő szerint. Egyébként pedig a tánc tévébarát műfaj, a szép testű, jól mozgó, extrovertált figurákból könnyen lehet jó műsort csinálni, főleg, ha a siker receptje már a készítők kezében van. Amikor felvetjük, hogy a kulturális misszió keretében a következő széria lehetne irodalmi vetélkedő, mondjuk Megapoéta címmel, Csényi Kati azt mondja, hogy ő szívesen megcsinálná, de nem valószínű, hogy főnökei vevők lennének az ötletre. Kár, mi megnéznénk, ahogy a közönség kortárs költőknek csápol. A válogatás legpechesebb táncosa az, akinek társaival együtt újra el kell táncolnia a koreográfiát, mert megakad a cédé. Mielőtt a sötétben bujkáló DJ újra elindítaná, ő zsebkendőt kér, mire a zsűri teljes joggal azt mondja, hogy oldja meg a helyzetet maga, élő adásban sem kérhet időt. Kishonti művésznő színpadi bölcsességét tömören adja át: "Van, amikor csak szívunk, aztán rögtön nyelünk is, ez itt Kelet-Európában különösen így van." Távozóban az egyik folyosón egy adásmonitor előtt látjuk még Till Attilát, aki ezt a műsort is vezetni fogja. Ő a saját bevallása szerint falábú, aki az ősember tánctudásával rendelkezik. Rossz ritmusban, de lelkesen tudja rázni a csontot, ami ma már a mikrofonállvány. Terray István